Évek óta odavagyok az indiai konyháért. A vindaloo, a madras, a jó erős currypaszta mind ott van a kamrámban, és hétvégente magam is főzök ilyesmit. Egy ideje egy fórumon is fent vagyok, ahol hasonló rajongók osztják meg a recepteket meg a kínlódásaikat egy-egy nehezen beszerezhető fűszerrel.
Egyszer valaki feltett egy ártatlannak tűnő kérdést. Azt írta, hogy mostanában a kedvenc csípős ételei után gyomorégése, fájdalma van, és azt szeretné tudni, kell-e mérsékelnie a chilit. Sokan válaszoltak, és először tényleg csak a fűszerezésről folyt a szó.
Aztán egy hozzászóló más irányba terelte a beszélgetést, és ez ragadt meg bennem a legjobban.
Amikor nem a curry a hibás
Ez a hozzászóló azt írta, hogy nála évekig a csípős ételeket okolták, pedig nem azok voltak a baj forrása. Leírta, milyen jelekkel küzdött, és kérte a többieket, hogy őszintén nézzenek magukba, mielőtt a fűszerre kennének mindent.
Felsorolta, mi minden vezetett nála a felismeréshez:
– a gyomorfájás akkor is megvolt, amikor enyhe ételt evett;
– reggelente émelygés és étvágytalanság gyötörte;
– egyre gyakoribb volt a remegés a kezében;
– éjjel rosszul aludt, feszült és ingerlékeny volt;
– és volt, hogy sötét színű dolgot látott, ami komolyan megijesztette.
Azt írta, sokáig mindezt a munkára, a stresszre, az erős kajára fogta. A fórumon viszont valaki óvatosan rákérdezett, hogy mennyit iszik. Ettől a kérdéstől, mint mondta, padlót fogott, mert pontosan tudta a választ.
Engem azért érintett meg ennyire, mert magamra ismertem a magyarázkodásban. Én is mindig kész okot találtam, ha valami nem stimmelt a szervezetemmel. Túl sok kávé, kevés alvás, a hétvégi nagy adag étel. Sosem azt néztem, ami tényleg a háttérben lehetett, hanem azt, ami kényelmes magyarázat volt. Pont úgy, ahogy ő.
A jel, amit nem szabad félvállról venni
A beszélgetés itt komolyra fordult. Többen is megírták, hogy ilyen tüneteknél nem a chilipaprika a kérdés, hanem hogy mi terheli a gyomrot tartósan. Az alkohol éveken át tartó, rendszeres fogyasztása ugyanis komoly emésztési és felszívódási problémákat okoz, és ennek egyik súlyos, ijesztő formája lehet az alkoholizmus gyomorvérzés.
Senki nem orvosként szólalt meg, és én sem annak írom ezt. De azért vannak egyértelmű tünetek és ez nem az a tünet, amit ki lehet várni. A felepulok.hu a másik javaslatom azoknak, akik nem csak az alkohol fizikai tüneteitől rettegnek, mert a túlzott alkoholfogyasztás az olyasmi, ami többet rombol a fizikai dolgokon túl is és ezt jobb felismerni. Ha pedig súlyos a helyzet, a Felépülők társaságnál szakértői segítséget is kérni akár, a 28 napos bentlakásos, tünetmentesítő programig bezárólag.
Egy kicsit azonban még vissza az odáig vezető úthoz…
Volt, aki azt is megírta, hogy a teste sokáig nem mutatott látványos jelet, pedig évek óta ivott. Hogy a környezete egyetlen árulkodó tünetet sem látott rajta, mert magas volt a tűrőképessége. Aztán egyszer csak jött egy ijesztő figyelmeztetés, ami nem volt félreérthető. Nála épp az alkoholizmus gyomorvérzés formájában jelentkező tünete volt az, ami végül kórházba juttatta. A szervezet addig hallgatott, amíg lehetett, és csak akkor kiáltott, amikor már muszáj volt.
Ez megerősítette bennem, hogy a látvány csalóka. Sokan azt hiszik, egy ivásproblémát meg lehet ismerni a külsőről, a viselkedésről. Pedig a legtöbb esetben épp az a baj, hogy semmi feltűnő nincs. Az ember dolgozik, mosolyog, főz, él, és közben belül lassan romlik valami.
Az viszont, ami utána következett a beszélgetésben, igazán elgondolkodtatott.
A gyomor csak a felszín
A hozzászóló ugyanis bevallotta, hogy nála a gyomorpanasz volt az első, amit végre komolyan vett, de a valódi baj sokkal mélyebben volt. A teste adott jelet arról, amit a fejében már régóta nem akart észrevenni.
Leírta, hogy évekig azt hitte, nincs gondja az ivással. Dolgozott, működött, főzött, élte az életét. Csak épp minden este kellett az ital, és a mennyiség lassan, észrevétlenül emelkedett. Ezt nevezte utólag a legalattomosabbnak: hogy semmi látványos nem történt, miközben minden egyre rosszabb lett.
Itt értettem meg, miért fogott meg annyira ez a szál. Mert én is sokszor magyaráztam a magam panaszait mindenfélével, csak épp azzal nem, ami tényleg az oka lehetett. Könnyebb a curryt hibáztatni, mint szembenézni egy szokással, ami már rég nem szokás.
A hozzászóló leírta, hogy a teste figyelmeztetése után végre orvoshoz fordult, és ez volt az első őszinte lépése. De azt is hozzátette, hogy ettől még nem oldódott meg semmi automatikusan. A gyomra rendbe jöhetett, a fej viszont maradt a régi. Sok hónapjába telt, mire eljutott odáig, hogy ne csak ne igyon, hanem tényleg másképp gondolkodjon az egészről.
Amit a fórum tanított nekem
A beszélgetésből néhány dolog mélyen megmaradt bennem, és ezeket azóta is hordozom:
– a test gyakran hamarabb jelez, mint ahogy mi készen állunk meghallani;
– a tünetet más okra fogni időnyerés, de a baj közben nem áll meg;
– a mennyiség nem a lényeg, a viszony az itallal sokkal többet elárul;
– és a felismerés nem szégyen, hanem az első valódi lehetőség a változásra.
A hozzászóló a végén megírta, hogy ma már nem iszik, és hogy a gyomra is rendbe jött. De azt is hozzátette, hogy a nehéz rész nem az ital letétele volt, hanem a gondolkodása megváltozása. Hogy a száraz állapot önmagában még nem megoldás, ha belül minden ugyanúgy működik tovább.
Ez a mondat sokáig ott motoszkált bennem. Mert kívülről azt hinnénk, az a nehéz, hogy valaki nem nyúl a pohárhoz. Ő viszont azt mondta, az igazi munka azután kezdődik.
Amiről ritkán esik szó
Külön megfogott, ahogy a környezetéről írt. Elmesélte, hogy a családja évekig próbálta kontrollálni, rejtegetni a problémát, és ettől csak rosszabb lett minden. Mindenki úgy tett, mintha nem lenne baj, és ez a hallgatás konzerválta a helyzetet.
A fordulat akkor jött, amikor valaki végre kimondta a valóságot, ahelyett hogy tovább védte volna őt a következményektől. Azt írta, ez fájt a legjobban, mégis ez segített a legtöbbet. Mert addig minden energia arra ment el, hogy a látszatot fenntartsák, nem arra, hogy tényleg megoldják.
Azt is leírta, hogy egyedül nem ment volna. Kellett köré egy közösség, olyan emberek, akik értették, min megy keresztül. Akik nem ítélkeztek, hanem tapasztalatból beszéltek. Ez adott neki erőt akkor, amikor a sajátja már kevés volt.
Számomra ez tette teljessé a képet. Hogy a testi tünet csak a kezdet, és hogy a valódi felépülés sokkal több, mint nem inni. Egy egész szemléletet kell hozzá megváltoztatni, és ehhez segítség kell.
Ahova végül elirányították
A fórumon valaki linkelte az általam már említett weboldalt, ahol ezekről a folyamatokról ítélkezés nélkül, tapasztalatból írnak. A felepulok.hu oldalán részletesen körüljárják, milyen testi következményei vannak a tartós ivásnak, és miért nem elég pusztán abbahagyni.
Aki a saját tüneteit próbálja megérteni, annak érdemes elolvasnia az alkoholizmus gyomorvérzés és a hozzá kapcsolódó testi jelek hátterét. A felepulok.hu nem riogat és nem is kicsinyíti a bajt, hanem őszintén beszél arról, hol kezdődik valójában a betegség.
Azóta is főzök indiai ételeket, és élvezem minden falatját. De ha legközelebb valakinek a fórumon a curry után fáj a gyomra, nem csak a fűszerezésről fogok kérdezni. Megtanultam, hogy néha a tányér mellett áll az igazi kérdés.